Köztudottan nem vagyok egy nagy gémer, kifejezetten untatnak a lövöldözős, stratégiai, pályaátlépkedős játékok. Egészen mostanáig csak a point and click / escape játékok kötöttek le - mondjuk azok megszálottá is tettek, néha reggelbe nyúlóan kutattam a különböző apró részleteket a monitoron. Pár hete viszont rábukkantam a [World of Goo] nevű játékra, ami pár óra alatt leütötte a képzeletbeli trónról a kattintgatós játékokat.
A játék menete igencsak egyszerű: adva van egy egész hadseregnyi kicsi labdácska (akik vidáman rikoltoznak és ráadásul rettenetesen cukin néznek ki és több fajtájuk is van!) akiket el kell juttatni A pontból B-be. Igenám, de ez nem olyan egyszerű, mint ahogy hangzik. A B pont általában valami lehetetlen helyen van, vagy egy szakadék felett, vagy a felhőkben, esetleg egy tüskés árkon túl. A kis labdacsokból hidakat kell építenünk, így tudjuk elérni a célt. Ekkor lép életbe a fizika, ugyanis a szerkezetünk rettenetesen inog, ha nem biztosítjuk ki és nem rakjuk egyensúlyba a Goo-tornyot, akkor borul minden, és kezdhetjük előlről az egészet. Egyszerűnek hangzik, ám annyira nem az, ahogy haladunk a pályákon, egyre több nehezítésbe botlunk. Egyetlen segítségünk a titokzatos Sign Painter, aki minden pályán rejtett bölcsességeket fest fel nekünk kis táblákra.
A látványvilág magával ragadó és elbűvölő, a hátterek is aprólékosan kidolgozottak, hihetetlenül hangulatosak, és kreatívak.
A fizika mindenhol jelen van a játékban, a készítők a legapróbb részletekre is ügyeltek. Pl: nem tudjuk áthúzni a Goo-labdákat a pályán, ha ott van pl egy hegy - beleütköznek és lepattannak róla.
A játék egyik legnagyobb erőssége a grafika mellett a zenéje, ami erősen Tim Burton/Danny Elfman gyanús, követi a pályák hangulatát, kifejezetten nyugtató és nagyon nagyon passzol a sztorihoz.
És ami a legmegdöbbentőbb! A [2D Boy] egy 2 személyből ( Ron Carmel és Kyle Gabler ) álló csapat, az ő fejükből pattant ki a sztori, a látvány, minden, és nem árt tudni, hogy ez az első játékuk. Az egészet összesen talán 4-5 ember hozta össze, ami nem semmi teljesítmény.3 nap alatt daráltam le az egész játékot, ami 5 fejezet × 10 pályát jelent. Az összes játékos fórumon az egekig magasztalták, én pedig szomorkodom, mert a legjobbal kezdtem, és nehéz lesz olyan játékot találnom ami a WoG nyomába érne.
