2008. április 3., csütörtök

teamTRASH dolls

Irigylem azokat az embereket, akik nem csak ülnek és várnak, hogy a szájukba repüljön a sült galamb, vagy hogy megszállja őket az ihlet, hanem tesznek is valamit azért, hogy kirobbantsák a belül feszülő kreativitást. Mert mi is kell hozzá? Egy kis fantázia és kézügyesség, azt hiszem ezzel a két tulajdonsággal mindenki rendelkezik, no meg egy cseppnyi önbizalom, igenis meg tudom csinálni és igenis megmutatom mindenkinek. És az sem baj, ha nem tökéletesen profi a végeredmény, hiszen az elkészült mű annál kedvesebb, minél tökéletlenebb.
Újabb DeviantArtos kalandozásra hívlak titeket, ezúttal két fiatal lány, Val és Becca (aki nem azonos a mi DeadlyNightshade Beccánkkal) birodalmába: ők a teamTRASH. Nemezből, filcből, hobbiboltokban beszerezhető lim-lomból készítik ezeket az aranyos kis figurákat, amik között van önarckép, manga-anime hős, és j-rocker is. Alvópajtásnak mindenesetre tökéletesek.
Nagyon japán, nagyon édes, nagyon plüss. És a fotókon beállított kompozíciók egyszerűen imádnivalóak.

Kellkellkell-kategóriás jelölt!

Nem kevesebb, mint 10 oldalon keresztül csodálhatjátok és válogathattok a babák között, én kiválasztottam a nekem legkedvesebbeket.

Például itt van Sailormoon, aki/ami gyerekkorom kedvenc (és első) animéje volt:



Vagy itt van L, a Death Note-ból. Az aktuális kedvenc.
(egy ilyet tényleg nagyon akarok alváshoz!)



Szintén Death Note, ő itt Ryuk az egyik halálisten (azaz Shinigami)



Színes és szájber:



Ő meg egyszerűen csak nagyon szép. És nagyon szomorú. Ő is kell nekem:



[ teamTRASH @ deviantart.com ]


Rubik

Vajon Rubik Ernő most forog a sírjában? (szerk.: illetve a karosszékében. Köszi Vividfluxury ;}) Szerintem tetszik neki.


2008. március 31., hétfő

Bábel

Lerágott csont, avagy egy súlyos mulasztás pótlása - inkább az utóbbi, ami miatt úgy éreztem, hogy ezt az élményt mindenképp meg kell osztanom itt. Mert biztos akad még, aki nem látta és biztos akad olyan, akinek ez az ajánló hozza meg a kedvét, hogy megnézze Alejandro González Inárritu filmjét, a Bábelt. Az ő nevéhez fűződik a Korcs szerelmek és a 21 gramm is.

(Vigyázat! Spoiler veszély!)


Tipikusan spanyol érzelmű alkotásról van szó, és aki látta pl Almodovar bármelyik filmjét is, tudja mire célzok ezzel. A spanyol (beleértve a mexikói) filmeknek van egy különleges hangulata. Adódhat ez a kultúránk közti különbségekből is, vagy abból, hogy olyan vadul szeretik az életet. Mások mint mi.

A történet négy szálon fut, amiket nevezhetünk a lelki, a testi, a fizikai és a társadalmi nyomor szálának (és a szálak keresztezik egymást). Ahogy a történetek kezdenek szép lassan kibontakozni, úgy válik nyilvánvalóvá a szálak közti kapocs és keveredés is. Pillangó effektusnak is hívják ezt a jelenséget, ami rávilágít arra, hogy minden összefügg mindennel.

Jelenet 1. : Marokkó. Amerre a szem ellát durva homokú, inkább sziklás sivatag. Itt-ott egy-egy ház, egy-egy kis közösség, melynek lakói semmiben nem különböznek környezetüktől. Életüket a túlélés, az éhezés, a kemény fizikai munka és az erőszak vezérli. Két gyermek tűnik fel, koszosak, szomorúak, egyetlen örömük a frissen vásárolt gépfegyver, amit apjuk egy kecskéért cserébe kapott. Hosszas eszmecsere - eredeti nyelven. Mégsincs szükség feliratra. A szituáció mindent elárul. Innen indul történetünk, amikoris a kegyetlen világuk okozta szükségből, és amiatt a torz kép miatt, amit ők "vicc"-ként élnek meg, a két tizenéves találomra rálő az alattuk futó úton haladó túristabuszra. Látszólag nem történik semmi, majd a busz megáll.

Snitt

Jelenet 2. : Amerika. Takaros ház, angyali szőke gyermekekkel és egy mexikói nevelőnővel, aki az ősi anyai ösztöntől vezérelve úgy imádja őket, mint a sajátjait. Játszanak, nevetnek, bújocskáznak, mindenük megvan, ami ezer és ezer kilométerrel arrébb csak álom - vagy még az sem. A nevelőnő spanyolul kérdez, a gyerekek angolul válaszolnak, tökéletes az összhang köztük. Egy váratlan telefonhívás azonban megváltoztat mindent: baj van, óriási baj, de már stabilizálták az állapotát, a gyerekeknek ne szóljon Amelia, csak megijednének. Viszont mondja le az esküvőt. Kifizetem a következőt, de mondja le. A fia máskor is meg tud házasodni. A következő esküvö ezerszer puccosabb lesz, mint amit egy mexikói család elő tudott állítani. Mindent elintézek Amelia, csak maradjon a gyerekekkel otthon, halasszák el az esküvőt.
A dada mégis elmegy az esküvőre és magával viszi a rábízott gyerekeket, felejthetetlen élményt okozva nekik.

Snitt

Jelenet 3. : Tokió. Átlagosnak tűnő tiniröplabda csapat. A lányok fiatalok, csinosak, ám valami mégsem stimmel. Bár hatalmas igazságtalanságon érik a bírót, nem kiabálnak vele, csak mutogatnak, tátognak, hadonásznak. Süketnémák. Mégis életre szóló barátok, ugyanúgy élik az életüket, mint az egészséges emberek, ugyanazok a dolgok érdeklik őket ami egy egészséges fiatal lányt: a buli, a pasik, a szórakozás. Egyiküket különösképpen, de már-már betegesen. Chieko képtelen feldolgozni azt, amit fogyatékossága művel vele, minden vágya, hogy végre őt is elérje a szerelem. Legnagyobb bánatára azonban a fiúk inkább az egészséges lányokkal randevúznak, őt rendre kinevetik megalázó próbálkozásai miatt. Gyűlöli a testét, gyűlöli önmagát, holott ez sokkal inkább a társadalom hibája.

Snitt

Jelenet 4.: Richard (Brad Pitt) bármit megadna azért, ha a feleségét a legmodernebb kórházban a legjobb orvosok látnák el. Mert hiába az a sok veszekedés, mégiscsak ő a gyermekei anyja és ő élete szerelme. Nem halhat meg a kezei között. Kórház helyett csak egy koszos buszpadló jutott valahol a marokkói sivatag közepén. Susan (Cate Blanchett) nyakán lőtt seb, körülötte háborgó utasok és egy kétségbeesett helyi söfőr, aki a lehető leggyorsabban a közeli faluba kormányozza a buszt. Mit tesz a higiéniához szokott feleség, amikor a község javasasszonyának házába fektetik mindenféle előzetes fertőtlenítés és tisztálkodás nélkül? Semmit. Előszőr tiltakozik, aztán rájön arra, hogy a saját életénél nincs fontosabb. Ugyanerre gondolnak a busz utasai is, akiknek kezd elege lenni a nagy felhajtásból, és követelik a falu mielőbbi elhagyását. Hiszen az az úr ott rosszul van a melegtől, annak a hölgynek meg be kell venni a gyógyszerét. Sajnáljuk, de nem várhatják el tőlünk, hogy végignézzük az asszony haláltusáját.
A helyiek meg csodálkozva nézik a nagy rohangálást, az orvosokat, a varázslókat, a nagykövetséget, a helikoptert, és arra gondolnak, hogy értük még egyszer sem mozgattak meg ennyi követ egyszerre, hiába mindennapos a hasonló eset és hiába halnak meg naponta gyermekek a vízhiánytól.


Összeérnek a szálak, majd összegubancolódnak, mindenki fújja a magáét, teljes a káosz. Kultúrák ütköznek össze egymással, erkölcsi normák és szokások. Nyelvek és jelek. Szükségek és igények, érzelmek és azok tagadása. És összeérnek a szereplők is, bezárul a kör.

Konklúzió?

Sokszor elég egy rossz döntés, vagy akár egy rossz pillanat ahhoz, hogy bekövetkezzen a tragédia. Elég annyi, hogy rossz helyen vagyunk rossz időben. Elég annyi, hogy nem számolunk a következményekkel. Elég egy ittas sofőr, egy felelőtlen gyermek, aki nincs tisztában azzal az erővel, amit a kezében tart. Elég egy rosszindulatú határőr, elég az, ha előítéletek vannak. Elég egy rohanó városban élni, olyan fiatalok között, akik nyomást gyakorolnak ránk, siess siess, elkésel, lekésel, ha nem csinálod nem vagy velünk, kivülálló maradsz, szeretkezz, drogozz, igyál, ha közénk akarsz tartozni. Kripli. És elég az is, hogy olyan országokba utazunk, amikről életünkben nem olvastunk egy sort sem - max az üdülési prospektusban.


Rosszabb mozik feliratosan adták az egész filmet, az HBO viszont eredeti nyelven, csak az angol szöveget szinkronizálva vetíti le. A film címe gondolom mindenkinek ismerősen cseng, mindenki ismeri a torony körüli kalamajkát: és mégis, a bábeli zűrzavar döbbenetes érthetőséggé alakul. Hiszen lehet más a nyelvünk, más a kultúránk, lehetünk sérültek akár testileg, akár lelkileg, mind emberek vagyunk, és ez a tény egy olyan bolygót átívelő összeköttetést jelent, ami előtt nincs akadály.

A filmnek rengeteg tanulsága van, és az egyik legjobb (ha nem is a legnagyobb): mindenkinek a saját tragédiája a legborzalmasabb. Az egyénnél nem szenved jobban senki.

2008. március 27., csütörtök

Black Tissues

Ha van fekete rágógumi, miért ne lehetne fekete papírzsepi is? Persze kizárólag elegáns fekete zsepkendőtartóból. És természetesen egyenesen Japánból.



[ via: spiddlement ]


2008. március 25., kedd

Jimmy Pickering - Evil Numbers

Újból a szemkápráztató képeké a főszerep: Jimmy Pickering rajzait elnézve nehéz elképzelni, hogy az úriember gyermekkönyveket illusztrált pályája kezdetén. Persze ha jobban belegondolunk, nem is olyan képtelenség, hiszen a kísérteties témaválasztástól eltekintve karakterei kifejezetten bájosak és kedvesek - a maguk módján.
És hogyan jellemezné magát az alkotó? Miután többen megvádolták a Tim Burton-világgal való párhuzam miatt, így fogalmazott:
"there was however a mix of many things which imprinted my style. i guess if my style had a recipe it would read "a dash of pirates of the caribbean, a smidgen of the haunted mansion, a pinch of its a small world, combined with equal parts funny face drink mix, freakies cereal and crazy foam. then add even amounts of dr. seuss, edward gorey, puff-n-stuff, star wars and everyone of those television stop motion animated x-mas specials and bake. the results are something odd, strange a little scary, but somehow funny and harmless. a style and take on things that are me to my core."
A képek középpontját alkotó számok jelentése mindenkinek más lehet, ezért ennek a fejtegetését rátok bízom. De véleményem szerint, a számok miatt sokunknak sokkal személyesebbé válnak ezek a rajzok, hiszen jobban azonosulni tudunk velük - mert mindannyiunk életében fontosak és jelentősek a számok, akaratlanul karaktereket, jellemeket, arcokat párosítunk hozzájuk. Az meg kifejezetten megnyugtató, ha valami kis gonoszság is vegyül az általunk felépitett imidzsbe.
Az én kedvenc számom az 5, de sokszor 8-as vagyok.













[ Jimmy Pickering official ]
(nektek is feltűnt, hogy túl sok a 3-as?)


2008. március 24., hétfő

the stuntkid

Futurisztikus cyberművészet, életképek egy színes-sötét szubkultúrából, megragadva a hangulatot már-már klisésen, de mégsem elcsépelve. Karakteres vonalak, arcbamondós témaválasztás, borongós-szürreális látomások, tökéletes kompozíció és kivitelezés. Egyszerűen és mégis alaposan.

A linkért és az ötletért köszönet: [ Harder Generation ]




És ami még a grafikáknál is zseniálisabb: [ a fotók. ]
Nagyon nehezen tudtam kiválasztani ezt a pár bemutató képet, legszívesebben az összeset belinkelném. Tökéletes modellek, tökéletes smink és ruhaköltemények, a szépség legbrutálisabb bemutatása - nem csak szép arcokon és testeken keresztül.





És a személyes kedvenc, a téma miatt. Clockwork Orange Alex, kicsit másképp. Bár hiányzik az egyenruha, mégis egyértelműen őt ábrázolja: kalap, bot, tej, bábuk, ultra-violence.


A hivatalos oldal sajnos elég lassú és a képeknél nincs index, egyenként kell végignézni az összeset, ami elég sok időt vesz igénybe. Ezért inkább a livejournal blogbejegyzéseit ajánlom, sokkal áttekinthetőbb és ráadásul időrendben közli a munkáit egymás után.

2008. március 22., szombat

Büro für Form

Nem-nem, nincs megfordítva a kép és a gravitáció sem viccel meg minket. Ezek a lámpák tényleg felfelé lógnak a levegőbe. Köszönhető ez merevített drótjuknak, amitől teljesen az az érzetünk támad, hogy vagy az űrben vagy a víz alatt sétálunk. (vagy esetleg héliummal töltötték meg a lámpákat és azért akarnak elrepülni.)



Sok más klassz dolgot találhatunk a [ Büro für Form ] oldalán, mint például ezt a másik vicces lámpát, ami (számomra) teljesen olyan, mintha egy szörny kíváncsian belelesne a hátunk mögött a könyvbe, amit olvasunk:


Vagy itt van ez a törött lábú székecske is, ami garantáltan nem fog összerogyni alattunk:



[ via: Daily Best ]