Picit Alíz Csodaországban érzésem van a következő képek láttán, talán azért mert annyira álomszerűek. Újabb DeviantArtos művész munkáiból kaptok ízelítőt, most is borongós és bizarr tálalásban. Akinek tetszettek az ágy alatti szörnyek, az most sem fog csalódni, nagyon az a hangulat. Csak most rajzokban, és nem fotókban.
És ami a legdurvább: ez a szökőkút nem egy világkiállítás különleges darabja. Ez a szökőkút egy teljesen átlagos bevásárlóközpontban található, csupán csak azért, hogy üdvözölje az arra járókat.
Fantasztikus.
Mindig is nagyon tetszettek a kacskaringós, spirálmintás dolgok, ezért első látásra beleszerettem ebbe az ide-oda csavarodó, falra szerelhető könyvespolcba. A Ron Arad által megálmodott bookworm és a lovely rita különböző méretekben és 6 féle színben kapható, alkalmas könyvek, dvd-k, cd-k és egyéb apróságok tárolására. Praktikus, jól néz ki, és nagyon vidám. Sajnos nagyon vastag pénztárcával kell rendelkeznünk ahhoz, hogy beszerezzünk belőle 1-2 darabot, ugyanis a legnagyobb ilyen polckukacért elkérnek több mint 1000 dollárt, a legkisebb legolcsóbb is 200-300 dollár között mozog. Maradunk a nyálcsorgatásnál. 
Akaratlanul is egy dacos kisgyerek jut eszembe, aki miután megette a husit meg a krumplit, unottan kergeti a borsószemeket a villájával. Valami ilyesmi járhatott Wai-Lian Scannell fejében is, amikor megalkotta ezt a vicces tányért. A szappanbuborékfújó tetején található golyós játékhoz hasonlóan be kell találnunk a borsószemeket a megfelelő lyukakba.
Cicatál cicáknak - vagyis inkább a fanatikus gazdiknak. Tüneményes! Arra ugyan még nem sikerült rájönnünk, hogy a túlméretezett farkinca mire is való, biztos abban is van valami turpisság. Rejtett cicakanál, cicahátvakaró, vagy valami hasonló. :)
Miriam Mirri tervezése. 
Michael Manning groteszk humorral fűszerezett rajzocskái szerethetőbbé és elfogadhatóbbá teszik a BDSM fogalmát a nagyközönség számára.Egyszerű, papírból kivágott anime figurák, és mégis a szemünk láttára kelnek életre. Lenyűgöző. Nem csak japán fanoknak.
[ ElitAlice ] újabb videót küldött és most sem csalódtam az ízlésében. Egy hihetetlenül kedves és aranyos animációról van szó, ami széles mosolyt csalt az arcomra, miközben néztem. (sőt, még jóval utána is tartott a hatása.)
Megjelent a legújabb John B maxi, és ha jól számolom, ez már zsinórban a harmadik: ez adhat némi reményt a rajongóknak, hogy az új album talán még 2008 végéig megjelenik.
A Magyarországon már-már megszámlálhatatlanul sokszor járt drum and bass - electropop - 80's robotguru új kislemezén 2 új szám hallható, a When The Time Comes és a Dancing In The Dark.
A When The Time Comes igazi mosolygós-elszállós partyzene, az első lüktetéstől az utolsóig tökéletes, finom, egyszerű, lassan kúszik fel a tudatunkig, ott megtelepszik és szemlehúnyós vigyort csal az arcunkra. Lelki szemeim előtt látom ahogy a habkönnyű fehér fény elárasztja a stadiont a 2. perc 33. másodpercénél és egyszerre minden és mindenki megszűnik létezni. Volt már ilyenre példa, John B különösen képes erre, pl 2005 májusában az A38 hajón talán a For you see me vagy a Falling alatt. Na valami ilyesmi érzés ez is.
A Dancing In The Dark viszont az első pár taktus után megijeszt és csalódást okoz, ugyanaz a dallam, ugyanaz a hangulat mint (sajnos) a legtöbb John B nótában. Valami újat kéne már alkotni, könyörgöm. Ami zseniálisan hatott Midnight Airben, az Up All Nightban, vagy akár a Mercury Skiesban az nem biztos hogy ezredszerre is ugyanazt a hatást éri el az újnak kikiáltott slágernél. Unalmas, kifejezetten unalmas. Szerencsére másfél perc környékén jön egy olyan váltás ami teljesen megcsavar, Kraftwerkes szövegelés és igazi spoooky hangulat. Talán itt jön elő csak az ami miatt a szám ezt a címet kapta, de sajnos ez a hangulat is csak a közepéig jellemző, onnantól kezdve a végéig olcsó és unalmas drumandbass zakatolás, olyan mintha az utolsó 2 percben az átkeverésre készítene fel. Töltelékütemek.
Az 50%-os tetszésindex ellenére azt mondom, nagyon is érdemes várni az új albumra, az eddig hallottak alapján nem fogunk csalódni, nagyon finom kis John B csemegére számíthatunk.
Anyukámhoz hasonlóan én is imádok minden olyan pepecselést, aminek eredményeképp szebb lesz a környezetem, az otthonom. Mindketten imádunk felújítani, átrendezni, dekorálni. Egy ilyen szépítkezős délutánon kerültek elő egy nagy albumból Gross Arnold rézkarcai, a dosszié hátán a horribilis 65 Ft-os összeg. Egyszerűen elvarázsolt az a mesevilág ami elémtárult, hihetetlen miniatűr kivitelezésben, csodálatos precizitás és megmosolyogtató figurák. Valósággal beszippantottak a képek, hosszú perceket töltöttem azzal, hogy a megelevenedett történeteket végigéljem a papír mögött. Erdei manók és tündérek, állatkák, varázslatos cirkuszi világ, mesebeli városrészlet, magával ragadó minden egyes miliméternyi apróság. Keveredik a fantasztikum és a realitás, a tér és az idő, igazi hétköznapi csodákról szólnak a képek. Mert minden ott van a rézkarcokon, a megszokott helyzetek, az ismerős városok, és mégis van valami plusz mindegyikben, valami mesebeli és megfoghatatlan. Segít gyermeknek maradni.
Jövő héten megyünk bekereteztetni a kedvenceinket.
Szeretjük az egyszerű, ámde kreatív dolgokat, azokat a kis apróságokat, amik feldobják a leghétköznapibb tárgyakat is.
Íme pár megdizájnolt CD, egytől-egyig zseniálisak.
