Akaratlanul is egy dacos kisgyerek jut eszembe, aki miután megette a husit meg a krumplit, unottan kergeti a borsószemeket a villájával. Valami ilyesmi járhatott Wai-Lian Scannell fejében is, amikor megalkotta ezt a vicces tányért. A szappanbuborékfújó tetején található golyós játékhoz hasonlóan be kell találnunk a borsószemeket a megfelelő lyukakba.
2008. október 6., hétfő
Plate Is For Pea
Bejegyezte: Sis dátum: 3:42 0 megjegyzés
Cat bowl
Cicatál cicáknak - vagyis inkább a fanatikus gazdiknak. Tüneményes! Arra ugyan még nem sikerült rájönnünk, hogy a túlméretezett farkinca mire is való, biztos abban is van valami turpisság. Rejtett cicakanál, cicahátvakaró, vagy valami hasonló. :)
Miriam Mirri tervezése. 
Bejegyezte: Sis dátum: 3:34 2 megjegyzés
2008. szeptember 28., vasárnap
Michael Manning's Art

Bejegyezte: Sis dátum: 3:20 2 megjegyzés
Címkék: 18+, cute, spooky, visual art
2008. szeptember 18., csütörtök
Paper Anime
Egyszerű, papírból kivágott anime figurák, és mégis a szemünk láttára kelnek életre. Lenyűgöző. Nem csak japán fanoknak.






Bejegyezte: Sis dátum: 2:45 3 megjegyzés
Címkék: cute, visual art
2008. szeptember 9., kedd
An Eye For Annai
[ ElitAlice ] újabb videót küldött és most sem csalódtam az ízlésében. Egy hihetetlenül kedves és aranyos animációról van szó, ami széles mosolyt csalt az arcomra, miközben néztem. (sőt, még jóval utána is tartott a hatása.)
Bejegyezte: Sis dátum: 17:29 0 megjegyzés
2008. augusztus 26., kedd
new John B EP
Megjelent a legújabb John B maxi, és ha jól számolom, ez már zsinórban a harmadik: ez adhat némi reményt a rajongóknak, hogy az új album talán még 2008 végéig megjelenik.
A Magyarországon már-már megszámlálhatatlanul sokszor járt drum and bass - electropop - 80's robotguru új kislemezén 2 új szám hallható, a When The Time Comes és a Dancing In The Dark.
A When The Time Comes igazi mosolygós-elszállós partyzene, az első lüktetéstől az utolsóig tökéletes, finom, egyszerű, lassan kúszik fel a tudatunkig, ott megtelepszik és szemlehúnyós vigyort csal az arcunkra. Lelki szemeim előtt látom ahogy a habkönnyű fehér fény elárasztja a stadiont a 2. perc 33. másodpercénél és egyszerre minden és mindenki megszűnik létezni. Volt már ilyenre példa, John B különösen képes erre, pl 2005 májusában az A38 hajón talán a For you see me vagy a Falling alatt. Na valami ilyesmi érzés ez is.
A Dancing In The Dark viszont az első pár taktus után megijeszt és csalódást okoz, ugyanaz a dallam, ugyanaz a hangulat mint (sajnos) a legtöbb John B nótában. Valami újat kéne már alkotni, könyörgöm. Ami zseniálisan hatott Midnight Airben, az Up All Nightban, vagy akár a Mercury Skiesban az nem biztos hogy ezredszerre is ugyanazt a hatást éri el az újnak kikiáltott slágernél. Unalmas, kifejezetten unalmas. Szerencsére másfél perc környékén jön egy olyan váltás ami teljesen megcsavar, Kraftwerkes szövegelés és igazi spoooky hangulat. Talán itt jön elő csak az ami miatt a szám ezt a címet kapta, de sajnos ez a hangulat is csak a közepéig jellemző, onnantól kezdve a végéig olcsó és unalmas drumandbass zakatolás, olyan mintha az utolsó 2 percben az átkeverésre készítene fel. Töltelékütemek.
Az 50%-os tetszésindex ellenére azt mondom, nagyon is érdemes várni az új albumra, az eddig hallottak alapján nem fogunk csalódni, nagyon finom kis John B csemegére számíthatunk.
Bejegyezte: Sis dátum: 15:55 0 megjegyzés
Címkék: music









