Ne haragudjatok a ritka frissítésekért, de az új munkahelyem és a rakoncátlan gépem eléggé megnehezítik a napi posztolást.
Igyekszem legalább hetente 2×-3× írni, jelenleg sajnos többre nincs lehetőség, fizikai képtelenség.
(most is csak ennyire volt idő, holnap már normális bejegyzés vár rátok. A türelmet meg köszönöm. :))
És addig is, ez itt a reklám helye: új hely nyílt a Blaha és az Astoria között, érdemes benéznetek. ;)
Íme az a track ami mostanában repeaten szól nálam mindenhonnan.
(sorry a videó minőségéért.)
Nincs olyan ember a földön, akinek ne lettek volna kiskorában olyan félelmetes víziói, melyeket a felnőttek soha nem fognak megérteni és átérezni. Legyen ez rettegés a mumustól, a cukrosbácsitól, különféle ágy alatti szörnyektől, a magánytól vagy csak a szárnyaló gyermeki fantázia kísérteties szüleményeiről, amikre már mosolyogva gondolunk vissza így érett fejjel. A felnőttekből hiányzik már az a maximális ártatlanság, ami felnagyítja és ezer fogú szörnnyé varázsolja a legkisebb bogarat is. A gyerekeknek még ezek a lények jelentik a megtestesült gonoszt, fogalmuk sincs még arról a rengeteg borzalomról ami az őket körülvevő világban tombol. Joshua Hoffine ezeket a gyermekkori félelmeket örökíti meg fotóiban, és valljuk be, annyira hatásosan és életszerűen, hogy a hideg futkos a hátamon ha nézegetem őket. Akaratlanul is előjönnek a régi rémálmok, amikor takaró alá bújva azt hittem, hogy így nem bánthatnak a rossz dolgok, láthatatlan vagyok a számukra.
Ajánlom azoknak a vicces házigazdáknak, akik hajnaltájt azzal akarják a szívbajt hozni az amúgy is illuminált vendégseregre, hogy: "Ti szerencsétlenek, eltörtétek a papírtányérokat!"
Nekem vannak olyan ismerőseim, akik előszeretettel sütnék el ezt a poént egy házibulin.
Ezek a tányérok ugyanis csak ránézésre vannak papírból. A szülőanyjuk, Virginia Sin különleges módszert eszelt ki az eldobált papírtányérok újrahasznosítására. Összetépkedi, különleges masszát csinál belőle, majd kiégeti, ahogy ezt a sima cserépedényeknél szokás.
Mókás és természetbarát, tetszik.
Kedvenc elektró-punk-dárenbéz (móka)mesterünk, John B új maxival jelentkezik hamarosan, melyen a vadiúj track, a Glamour for better különféle remixei lesznek hallhatóak. A lemez limitált példányszámban lesz kapható, így aki igazán elvetemült rajongónak érzi magát, az ne késlekedjen és rendelje meg [ itt. ]
A hangzás a jól megszokott electrohouse/törtritmus keveredése, íme egy kis ízelítő, szerintem nem lesz csalódás.
Rég nem találkoztam ennyire kedves és vidám oldallal, mint amilyennel a kubai származású Elsita büszkélkedhet. A hölgyről annyit illik tudni, hogy főállású művésznek tartja magát és feltett szándéka maradandó dolgokat alkotni életében. Szerintem sikerült neki, legalábbis én végig mosolyogtam a galériák böngészése közben. Vitathatatlanul itt a tavasz, íme egy kis ízelítő:
[ Illusztrációk ]Igen! Szerelem első látásra! Újabb "akarom" kiegészítő, aminek természetesen megint köze van a szenvedélyemhez, a zenéhez. Ez a csinos kis gyűrű egy miniatűr bakelit lejátszóval van díszítve, DJ-knek és zeneőrülteknek kötelező darab. :) És nehogy azt higyje valaki, hogy holmi bóvli bizsuról van szó, dehogy. A lemez eredeti bakelitból készült, az ékszer többi része meg ezüst. Esküdni mernék, hogy még a tű is működik, és forogni is tud.
A babona szerint az a lány, aki kaktuszokat gyűjt, nem megy férjhez és szégyenszemre pártában marad. Ez az ötletes kulcstartó viszont annyira pici és annyira aranyos, hogy kénytelenek vagyunk fittyet hányni a népi mendemondákra, és beszerezni legalább egy példányt.
Gondozása rendkívül egyszerű, havi egy alkalommal kell pár csepp vizet adni neki. 
Csak vigyázzunk, nehogy a farzsebünkbe rejtsük, mert ha a kis üvegbúra eltörik, bizony csúnyán összeszúrkálja a fenekünket.
Biztos veletek is gyakran előfordul, hogy megálmodtok valamit és hiába járjátok be az egész várost (vagy akár az egész internetet) egyszerűen nem leltek a nyomára. Ezért is tartom fantasztikusnak Bomi Kim ötletét, miszerint csináljunk mindenhez egy szabvány alapot és utána mindenki a saját elképzelése szerint alakítsa át azt. Ilyen például ez az óra is. Csak a kis óraszerkezet 2 kis lyukacsával: egy a perceknek, egy az óráknak. Innentől kezdve azt dugdosunk bele, amiket csak akarunk, és máris kész a személyre szabott falióra. (az egyedi óralapot meg majd felfesthetjük a falra, bár szerintem ez így tökéletes)
[ via: ScrewAsylum ]
