2008. március 31., hétfő

Bábel

Lerágott csont, avagy egy súlyos mulasztás pótlása - inkább az utóbbi, ami miatt úgy éreztem, hogy ezt az élményt mindenképp meg kell osztanom itt. Mert biztos akad még, aki nem látta és biztos akad olyan, akinek ez az ajánló hozza meg a kedvét, hogy megnézze Alejandro González Inárritu filmjét, a Bábelt. Az ő nevéhez fűződik a Korcs szerelmek és a 21 gramm is.

(Vigyázat! Spoiler veszély!)


Tipikusan spanyol érzelmű alkotásról van szó, és aki látta pl Almodovar bármelyik filmjét is, tudja mire célzok ezzel. A spanyol (beleértve a mexikói) filmeknek van egy különleges hangulata. Adódhat ez a kultúránk közti különbségekből is, vagy abból, hogy olyan vadul szeretik az életet. Mások mint mi.

A történet négy szálon fut, amiket nevezhetünk a lelki, a testi, a fizikai és a társadalmi nyomor szálának (és a szálak keresztezik egymást). Ahogy a történetek kezdenek szép lassan kibontakozni, úgy válik nyilvánvalóvá a szálak közti kapocs és keveredés is. Pillangó effektusnak is hívják ezt a jelenséget, ami rávilágít arra, hogy minden összefügg mindennel.

Jelenet 1. : Marokkó. Amerre a szem ellát durva homokú, inkább sziklás sivatag. Itt-ott egy-egy ház, egy-egy kis közösség, melynek lakói semmiben nem különböznek környezetüktől. Életüket a túlélés, az éhezés, a kemény fizikai munka és az erőszak vezérli. Két gyermek tűnik fel, koszosak, szomorúak, egyetlen örömük a frissen vásárolt gépfegyver, amit apjuk egy kecskéért cserébe kapott. Hosszas eszmecsere - eredeti nyelven. Mégsincs szükség feliratra. A szituáció mindent elárul. Innen indul történetünk, amikoris a kegyetlen világuk okozta szükségből, és amiatt a torz kép miatt, amit ők "vicc"-ként élnek meg, a két tizenéves találomra rálő az alattuk futó úton haladó túristabuszra. Látszólag nem történik semmi, majd a busz megáll.

Snitt

Jelenet 2. : Amerika. Takaros ház, angyali szőke gyermekekkel és egy mexikói nevelőnővel, aki az ősi anyai ösztöntől vezérelve úgy imádja őket, mint a sajátjait. Játszanak, nevetnek, bújocskáznak, mindenük megvan, ami ezer és ezer kilométerrel arrébb csak álom - vagy még az sem. A nevelőnő spanyolul kérdez, a gyerekek angolul válaszolnak, tökéletes az összhang köztük. Egy váratlan telefonhívás azonban megváltoztat mindent: baj van, óriási baj, de már stabilizálták az állapotát, a gyerekeknek ne szóljon Amelia, csak megijednének. Viszont mondja le az esküvőt. Kifizetem a következőt, de mondja le. A fia máskor is meg tud házasodni. A következő esküvö ezerszer puccosabb lesz, mint amit egy mexikói család elő tudott állítani. Mindent elintézek Amelia, csak maradjon a gyerekekkel otthon, halasszák el az esküvőt.
A dada mégis elmegy az esküvőre és magával viszi a rábízott gyerekeket, felejthetetlen élményt okozva nekik.

Snitt

Jelenet 3. : Tokió. Átlagosnak tűnő tiniröplabda csapat. A lányok fiatalok, csinosak, ám valami mégsem stimmel. Bár hatalmas igazságtalanságon érik a bírót, nem kiabálnak vele, csak mutogatnak, tátognak, hadonásznak. Süketnémák. Mégis életre szóló barátok, ugyanúgy élik az életüket, mint az egészséges emberek, ugyanazok a dolgok érdeklik őket ami egy egészséges fiatal lányt: a buli, a pasik, a szórakozás. Egyiküket különösképpen, de már-már betegesen. Chieko képtelen feldolgozni azt, amit fogyatékossága művel vele, minden vágya, hogy végre őt is elérje a szerelem. Legnagyobb bánatára azonban a fiúk inkább az egészséges lányokkal randevúznak, őt rendre kinevetik megalázó próbálkozásai miatt. Gyűlöli a testét, gyűlöli önmagát, holott ez sokkal inkább a társadalom hibája.

Snitt

Jelenet 4.: Richard (Brad Pitt) bármit megadna azért, ha a feleségét a legmodernebb kórházban a legjobb orvosok látnák el. Mert hiába az a sok veszekedés, mégiscsak ő a gyermekei anyja és ő élete szerelme. Nem halhat meg a kezei között. Kórház helyett csak egy koszos buszpadló jutott valahol a marokkói sivatag közepén. Susan (Cate Blanchett) nyakán lőtt seb, körülötte háborgó utasok és egy kétségbeesett helyi söfőr, aki a lehető leggyorsabban a közeli faluba kormányozza a buszt. Mit tesz a higiéniához szokott feleség, amikor a község javasasszonyának házába fektetik mindenféle előzetes fertőtlenítés és tisztálkodás nélkül? Semmit. Előszőr tiltakozik, aztán rájön arra, hogy a saját életénél nincs fontosabb. Ugyanerre gondolnak a busz utasai is, akiknek kezd elege lenni a nagy felhajtásból, és követelik a falu mielőbbi elhagyását. Hiszen az az úr ott rosszul van a melegtől, annak a hölgynek meg be kell venni a gyógyszerét. Sajnáljuk, de nem várhatják el tőlünk, hogy végignézzük az asszony haláltusáját.
A helyiek meg csodálkozva nézik a nagy rohangálást, az orvosokat, a varázslókat, a nagykövetséget, a helikoptert, és arra gondolnak, hogy értük még egyszer sem mozgattak meg ennyi követ egyszerre, hiába mindennapos a hasonló eset és hiába halnak meg naponta gyermekek a vízhiánytól.


Összeérnek a szálak, majd összegubancolódnak, mindenki fújja a magáét, teljes a káosz. Kultúrák ütköznek össze egymással, erkölcsi normák és szokások. Nyelvek és jelek. Szükségek és igények, érzelmek és azok tagadása. És összeérnek a szereplők is, bezárul a kör.

Konklúzió?

Sokszor elég egy rossz döntés, vagy akár egy rossz pillanat ahhoz, hogy bekövetkezzen a tragédia. Elég annyi, hogy rossz helyen vagyunk rossz időben. Elég annyi, hogy nem számolunk a következményekkel. Elég egy ittas sofőr, egy felelőtlen gyermek, aki nincs tisztában azzal az erővel, amit a kezében tart. Elég egy rosszindulatú határőr, elég az, ha előítéletek vannak. Elég egy rohanó városban élni, olyan fiatalok között, akik nyomást gyakorolnak ránk, siess siess, elkésel, lekésel, ha nem csinálod nem vagy velünk, kivülálló maradsz, szeretkezz, drogozz, igyál, ha közénk akarsz tartozni. Kripli. És elég az is, hogy olyan országokba utazunk, amikről életünkben nem olvastunk egy sort sem - max az üdülési prospektusban.


Rosszabb mozik feliratosan adták az egész filmet, az HBO viszont eredeti nyelven, csak az angol szöveget szinkronizálva vetíti le. A film címe gondolom mindenkinek ismerősen cseng, mindenki ismeri a torony körüli kalamajkát: és mégis, a bábeli zűrzavar döbbenetes érthetőséggé alakul. Hiszen lehet más a nyelvünk, más a kultúránk, lehetünk sérültek akár testileg, akár lelkileg, mind emberek vagyunk, és ez a tény egy olyan bolygót átívelő összeköttetést jelent, ami előtt nincs akadály.

A filmnek rengeteg tanulsága van, és az egyik legjobb (ha nem is a legnagyobb): mindenkinek a saját tragédiája a legborzalmasabb. Az egyénnél nem szenved jobban senki.

2008. március 27., csütörtök

Black Tissues

Ha van fekete rágógumi, miért ne lehetne fekete papírzsepi is? Persze kizárólag elegáns fekete zsepkendőtartóból. És természetesen egyenesen Japánból.



[ via: spiddlement ]


2008. március 25., kedd

Jimmy Pickering - Evil Numbers

Újból a szemkápráztató képeké a főszerep: Jimmy Pickering rajzait elnézve nehéz elképzelni, hogy az úriember gyermekkönyveket illusztrált pályája kezdetén. Persze ha jobban belegondolunk, nem is olyan képtelenség, hiszen a kísérteties témaválasztástól eltekintve karakterei kifejezetten bájosak és kedvesek - a maguk módján.
És hogyan jellemezné magát az alkotó? Miután többen megvádolták a Tim Burton-világgal való párhuzam miatt, így fogalmazott:
"there was however a mix of many things which imprinted my style. i guess if my style had a recipe it would read "a dash of pirates of the caribbean, a smidgen of the haunted mansion, a pinch of its a small world, combined with equal parts funny face drink mix, freakies cereal and crazy foam. then add even amounts of dr. seuss, edward gorey, puff-n-stuff, star wars and everyone of those television stop motion animated x-mas specials and bake. the results are something odd, strange a little scary, but somehow funny and harmless. a style and take on things that are me to my core."
A képek középpontját alkotó számok jelentése mindenkinek más lehet, ezért ennek a fejtegetését rátok bízom. De véleményem szerint, a számok miatt sokunknak sokkal személyesebbé válnak ezek a rajzok, hiszen jobban azonosulni tudunk velük - mert mindannyiunk életében fontosak és jelentősek a számok, akaratlanul karaktereket, jellemeket, arcokat párosítunk hozzájuk. Az meg kifejezetten megnyugtató, ha valami kis gonoszság is vegyül az általunk felépitett imidzsbe.
Az én kedvenc számom az 5, de sokszor 8-as vagyok.













[ Jimmy Pickering official ]
(nektek is feltűnt, hogy túl sok a 3-as?)


2008. március 24., hétfő

the stuntkid

Futurisztikus cyberművészet, életképek egy színes-sötét szubkultúrából, megragadva a hangulatot már-már klisésen, de mégsem elcsépelve. Karakteres vonalak, arcbamondós témaválasztás, borongós-szürreális látomások, tökéletes kompozíció és kivitelezés. Egyszerűen és mégis alaposan.

A linkért és az ötletért köszönet: [ Harder Generation ]




És ami még a grafikáknál is zseniálisabb: [ a fotók. ]
Nagyon nehezen tudtam kiválasztani ezt a pár bemutató képet, legszívesebben az összeset belinkelném. Tökéletes modellek, tökéletes smink és ruhaköltemények, a szépség legbrutálisabb bemutatása - nem csak szép arcokon és testeken keresztül.





És a személyes kedvenc, a téma miatt. Clockwork Orange Alex, kicsit másképp. Bár hiányzik az egyenruha, mégis egyértelműen őt ábrázolja: kalap, bot, tej, bábuk, ultra-violence.


A hivatalos oldal sajnos elég lassú és a képeknél nincs index, egyenként kell végignézni az összeset, ami elég sok időt vesz igénybe. Ezért inkább a livejournal blogbejegyzéseit ajánlom, sokkal áttekinthetőbb és ráadásul időrendben közli a munkáit egymás után.

2008. március 22., szombat

Büro für Form

Nem-nem, nincs megfordítva a kép és a gravitáció sem viccel meg minket. Ezek a lámpák tényleg felfelé lógnak a levegőbe. Köszönhető ez merevített drótjuknak, amitől teljesen az az érzetünk támad, hogy vagy az űrben vagy a víz alatt sétálunk. (vagy esetleg héliummal töltötték meg a lámpákat és azért akarnak elrepülni.)



Sok más klassz dolgot találhatunk a [ Büro für Form ] oldalán, mint például ezt a másik vicces lámpát, ami (számomra) teljesen olyan, mintha egy szörny kíváncsian belelesne a hátunk mögött a könyvbe, amit olvasunk:


Vagy itt van ez a törött lábú székecske is, ami garantáltan nem fog összerogyni alattunk:



[ via: Daily Best ]

2008. március 20., csütörtök

Cotton Candy Vomit

Újabb DeviantArtos felfedezett, ezúttal nem rajz vagy festmény, hanem ínycsiklandó és szemetgyönyörködtető kézimunkák formájában. Színes, vidám, és annyira jó ötlet, hogy muszáj megmutatnom nektek is.






2008. március 19., szerda

Bling-Bling

Szerte a világon tombol a bling-bling mánia, ehhez kétség sem fér. Ma már a leghétköznapibb dolgainkat is beboríthatjuk sziporkázó kövekkel, csak a fantáziánk és a pénztárcánk szabhat határt, nem a jóízlés. Míg jópár évvel ezelőtt 1-1 szolíd karpereccel vagy nyakékkel ékesítették magukat a hölgyek, ma már egyáltalán nem számít giccsesnek a tetőtől talpig csillogás. A Swarovski cég hosszú évtizedek óta a legszebb csiszolt kristályokkal rukkol elő, nevük garancia a minőségre, a szépségre és az eleganciára. Íme 1-2 szépség: mp3 lejátszó, kávéautómata, hűtőszekrény - és a szívem csücske, a rózsaszín füles.






[ via ]

2008. március 17., hétfő

Simon's Cat

Új résszel jelentkezik Simon cicája. Most épp be akar menni a házba. (múltkor fel akarta ébreszteni a gazdit.) Magas cukiságfaktor, csak óvatosan! :)





[ Simon's Cat @ Youtube ]

2008. március 12., szerda

Cigarette Fashion

Félreértés ne essék, eszem ágában sincs népszerűsíteni a dohányzást! De aki sajnálatos módon hódol ennek a káros szenvedélynek (mint többek között én is), miért is ne tehetné személyreszabottan és divatosan?
A [ Build Your Own Death ] honlapján a groteszk elnevezés ellenére klassz cigisdobozok közül válogathatunk. És ami a jó hír: teljesen ingyen a miénk lehet, nem kell sehonnan rendelgetni, egyszerűen letöltjük a .pdf file-t, kinyomtatjuk, összeorigamizzuk (még mókás időtöltésnek is bizonyul), ráhúzzuk az alap dobozra, és máris kész.
Sőt, aki úgy érzi, elég jó a kézügyessége, beküldheti saját terveit az oldalon található email címre. Ha elég fantáziád van, rajzod akár fel is kerülhet a galériába, és automatikusan egy versenybe is bejutsz, ahol ajándékcsomagot lehet nyerni telis-tele mindenféle szuper dologgal.



Ha tetszettek, akkor érdemes a [ Smokeshirt ] honlapján is elidőzni pár percet. Az általuk gyártott cigirucik bársonyos plüssből készülnek, viszonylag tartósak és alig 2000 Fft-ért megvásárolhatók többek között a [ Repülő Tehén ] üzletekben.

Nekem is van, méghozzá ilyen:

2008. március 10., hétfő

Bunny

Tudom, nem a legszerencsésebb dolog egy olyan blogról írni, ami 2 éve nem frissült, így egyáltalán nem tekinthető újdonságnak. Főleg úgy nem szerencsés írni róla, hogy nem is én fedeztem fel újra az oldalt, csak kaptam mástól a képlinkeket. Mégis úgy érzem, hogy a Nyusziblognak itt a helye, jelenlegi és állandó személyes aktualiása miatt.


Vannak azok az emberek, akik költői magasságokban utazva, túlvariált és fennkölt regényekkel próbálják elmagyarázni a semmit, és vannak azok az emberek, akik a másik arcába nevetnek, és odavetik azt az egy mondatot ami zanzásítva tartalmazza mindazt, ami a lényeg. Nem kell a túlbonyolítás, csak a letisztult tartalom. Én ez az utóbbi vagyok, és bár legtöbbször hátrányom származott belőle, Nyusziblog mellett úgy érzem, hogy vannak mások is, akik így gondolkodnak. Számomra ez olyan ritka pillanat, amikor azt érzem, hogy valaki kimondja helyettem azokat a dolgokat, amiket mindig is akartam, de soha nem volt lehetőségem vagy bátorságom hozzá.


213 kép van, mindegyiket érdemes megnézni és értelmezni.


2008. március 5., szerda

Wall Decoration

Az LD50 fórumon akadtam ezekre a cuki tapétakiegészítő matricákra. Jelenlétük mesebeli nyüzsgést varázsol a nappalinkba, a hálószobánkba, vagy akár a legkisebb helységbe is. Eltávolítható ha meguntuk, bár szerintem ilyen nem fordulhat elő. A honlapon további aranyos és hasznos kiegészítők várnak ránk, és akár meg is rendelhetjük őket kicsit borsos áron.






2008. március 3., hétfő

Sweeney Todd, the Demon Barber of Fleet Street

Elfogult vagyok, ezt nézzétek el nekem. Ha a Tim Burton - Johnny Depp páros kerül szóba, képtelen vagyok visszafogni gyermeki lelkesedésemet.
Sweeney Toddot azóta vártam, hogy az első infók elkezdtek szállingózni, annak ellenére, hogy az eredeti musicalről semmit nem hallottam előtte. Nehéz volt megállnom, de megfogadtam, hogy kivárom amig moziban adják és semmiképp sem fogom itthon megnézni. Nem akartam megfosztani magam az élménytől, hogy dolby surroundban halljam és több méter magasan lássam a varázslatot.


Az angol filmek általános jellemzője hasonlóan a magyar filmekéhez az, hogy szinte ugyanazok a színészek játszanak mindegyikben. Tim Burtonre ez extrán igaz, hiszen róla köztudott, hogy csak és kizárólag a kedvenc színészeiből rakja össze a szereplőgárdát. Így eshetett a választása megint Johnny Deppre, aki a legjobb barátja, és a feleségére, Helena Bonham-Carterre. Csatlakozott melléjük a Harry Potter filmek óta egyre ismertebb Alan Rickman, és az általános derültségre okot adó pörgőerrres Sacha Baron Cohen, alias Ali G.


A történetről dióhéjban annyit, hogy egy köztisztességnek örvendő londoni borbélyt, Benjamin Barkert koholt vádakkal börtönbe vetnek, mert a korrupt bírónak szemet szúrt a csinos felesége. Kihasználva a férj tehetetlenségét, erőszakkal elcsábítja az asszonyt, aki szégyenében mérget vesz be. A bíró pusztán jóindulatból magához veszi a borbély árván maradt leányát, Johannát és szigorúan őrizve felneveli. 15 évvel később a borbély megszökik a fegyházból és elhatározza, hogy bosszún áll mindenkin, aki tönkretette a boldogságát. Visszatér a Fleet street-re, ahol azelőtt a műhelye és a lakása állt, ami már Mrs Lovett pitegyárosné tulajdonában van. Ahogy egyre erősebben bugyog benne a bosszúvágy, különös szövetséget köt az asszonnyal.


A film tele van várt és nemvárt fordulatokkal, és szerencsére a várt fordulatok is olyanok, amiket bűn lett volna kihagyni. A kötelező szerelmi szál is ott tekereg a háttérben egyre erőszakosabban utat törve magának, míg végül kicsit már soknak is tűnik a nézőnek.


A film zenéjét és a szövegeket Stephen Sondheim írta, aki az eredeti musical atyja is. Kellemes, fülbemászó dallamok, hátborzongató effektek és gyönyörű szöveg - maximálisan passzol a filmhez és a történethez. Külön kiemelném a magyar fordítást, végre törekedtek arra, hogy ne csak letükrözzék az eredeti szöveget hanem külön kis verseket, alkotásokat hozzanak létre.
Több helyről hallottam negativ kritikákat Johnny Depp hangját illetően, én mégis azt mondanám, hogy nem kellene ennyire kritikusan közelíteni hozzá. Semmivel sincs rosszabb hangja, mint például a magyar Operettszínház tagainak.




Ha pontozni kéne a filmet, bajban lennék, ugyanis nagyon nem szeretek skálákat használni, mert a maximumot soha nem érhetjük el, mert soha nem tudhatjuk, hogy mikor lesz jobb.
De legyen 10-ből 8.5 pont.


Különösen rajongok a Burton-filmekért, holott sokak szerint már-már unalmas az a képi világ és hangulat amit létrehoz a vásznon. Nem tudom, nekem mindig is ars poeticám volt a szerelem és a deviancia furcsa keveredése.

A legelső amit láttam, talán az
Ollókezű Edward volt (Edward Scissorhands, 1990). A főszerepet az alig 27 éves Johnny Depp játszotta, magával ragadóan esetlenül és szeretettel életre keltve a Robert Smith ihlette Edet. Alakitásával megalapozta az örökös tagságát a Burton-klubban.

A legismertebb animációs film, a
Karácsonyi Lidércnyomás (The Nightmare Before Christmas, 1993) lassacskán kultuszrajzfilmekké nőtte ki magát először az alternativ rétegstilusok képviselői között, majd szerte az egész világon. Nemtől, kortól, rassztól függetlenül ma már szinte mindenki ismeri Jack Skellingtont. 2005-ben megpróbálkoztak egy nagyon hasonló hangulatra és sztorira épülő animációs filmet bedobni, a Halott Mennyasszonyt (Corpse Bride). Sikere hasonló volt a Lidércnyomáshoz, bár ez inkább a manapság tomboló dark/goth stílushullámnak köszönhető, mintsem a minőségnek. (Félreértés ne essék, imádtam mindkettőt, de az NBC klasszisokkal eredetibb és jobb mint a CB.) A Nightmare több mint 15 éves alkotás, a mai fiatalok közül aligha látta valaki előbb, mint a Halott Mennyasszonyt.

Ami még mindenképpen szót érdemel, nem más, mint a
Roald Dahl regényéből készült Charlie és a csokigyár (Charlie and the Chocolate Factory, 2005). Gyermekkorom egyik kedvenc könyve volt, és mivel sajnos nem láttam az 1971-es Willy Wonka and the Chocolate Factory-t (főszerepben Gene Wilder), nagyon kiváncsi voltam mit is hoz ki a jól bevált csapat a történetből. Csalódnom nem kellett, néha émelyítően - gyomorforgatóan keveredett a mézesmázos cukorvilág az emberi mocsokkal és problémákkal.