2008. március 31., hétfő

Bábel

Lerágott csont, avagy egy súlyos mulasztás pótlása - inkább az utóbbi, ami miatt úgy éreztem, hogy ezt az élményt mindenképp meg kell osztanom itt. Mert biztos akad még, aki nem látta és biztos akad olyan, akinek ez az ajánló hozza meg a kedvét, hogy megnézze Alejandro González Inárritu filmjét, a Bábelt. Az ő nevéhez fűződik a Korcs szerelmek és a 21 gramm is.

(Vigyázat! Spoiler veszély!)


Tipikusan spanyol érzelmű alkotásról van szó, és aki látta pl Almodovar bármelyik filmjét is, tudja mire célzok ezzel. A spanyol (beleértve a mexikói) filmeknek van egy különleges hangulata. Adódhat ez a kultúránk közti különbségekből is, vagy abból, hogy olyan vadul szeretik az életet. Mások mint mi.

A történet négy szálon fut, amiket nevezhetünk a lelki, a testi, a fizikai és a társadalmi nyomor szálának (és a szálak keresztezik egymást). Ahogy a történetek kezdenek szép lassan kibontakozni, úgy válik nyilvánvalóvá a szálak közti kapocs és keveredés is. Pillangó effektusnak is hívják ezt a jelenséget, ami rávilágít arra, hogy minden összefügg mindennel.

Jelenet 1. : Marokkó. Amerre a szem ellát durva homokú, inkább sziklás sivatag. Itt-ott egy-egy ház, egy-egy kis közösség, melynek lakói semmiben nem különböznek környezetüktől. Életüket a túlélés, az éhezés, a kemény fizikai munka és az erőszak vezérli. Két gyermek tűnik fel, koszosak, szomorúak, egyetlen örömük a frissen vásárolt gépfegyver, amit apjuk egy kecskéért cserébe kapott. Hosszas eszmecsere - eredeti nyelven. Mégsincs szükség feliratra. A szituáció mindent elárul. Innen indul történetünk, amikoris a kegyetlen világuk okozta szükségből, és amiatt a torz kép miatt, amit ők "vicc"-ként élnek meg, a két tizenéves találomra rálő az alattuk futó úton haladó túristabuszra. Látszólag nem történik semmi, majd a busz megáll.

Snitt

Jelenet 2. : Amerika. Takaros ház, angyali szőke gyermekekkel és egy mexikói nevelőnővel, aki az ősi anyai ösztöntől vezérelve úgy imádja őket, mint a sajátjait. Játszanak, nevetnek, bújocskáznak, mindenük megvan, ami ezer és ezer kilométerrel arrébb csak álom - vagy még az sem. A nevelőnő spanyolul kérdez, a gyerekek angolul válaszolnak, tökéletes az összhang köztük. Egy váratlan telefonhívás azonban megváltoztat mindent: baj van, óriási baj, de már stabilizálták az állapotát, a gyerekeknek ne szóljon Amelia, csak megijednének. Viszont mondja le az esküvőt. Kifizetem a következőt, de mondja le. A fia máskor is meg tud házasodni. A következő esküvö ezerszer puccosabb lesz, mint amit egy mexikói család elő tudott állítani. Mindent elintézek Amelia, csak maradjon a gyerekekkel otthon, halasszák el az esküvőt.
A dada mégis elmegy az esküvőre és magával viszi a rábízott gyerekeket, felejthetetlen élményt okozva nekik.

Snitt

Jelenet 3. : Tokió. Átlagosnak tűnő tiniröplabda csapat. A lányok fiatalok, csinosak, ám valami mégsem stimmel. Bár hatalmas igazságtalanságon érik a bírót, nem kiabálnak vele, csak mutogatnak, tátognak, hadonásznak. Süketnémák. Mégis életre szóló barátok, ugyanúgy élik az életüket, mint az egészséges emberek, ugyanazok a dolgok érdeklik őket ami egy egészséges fiatal lányt: a buli, a pasik, a szórakozás. Egyiküket különösképpen, de már-már betegesen. Chieko képtelen feldolgozni azt, amit fogyatékossága művel vele, minden vágya, hogy végre őt is elérje a szerelem. Legnagyobb bánatára azonban a fiúk inkább az egészséges lányokkal randevúznak, őt rendre kinevetik megalázó próbálkozásai miatt. Gyűlöli a testét, gyűlöli önmagát, holott ez sokkal inkább a társadalom hibája.

Snitt

Jelenet 4.: Richard (Brad Pitt) bármit megadna azért, ha a feleségét a legmodernebb kórházban a legjobb orvosok látnák el. Mert hiába az a sok veszekedés, mégiscsak ő a gyermekei anyja és ő élete szerelme. Nem halhat meg a kezei között. Kórház helyett csak egy koszos buszpadló jutott valahol a marokkói sivatag közepén. Susan (Cate Blanchett) nyakán lőtt seb, körülötte háborgó utasok és egy kétségbeesett helyi söfőr, aki a lehető leggyorsabban a közeli faluba kormányozza a buszt. Mit tesz a higiéniához szokott feleség, amikor a község javasasszonyának házába fektetik mindenféle előzetes fertőtlenítés és tisztálkodás nélkül? Semmit. Előszőr tiltakozik, aztán rájön arra, hogy a saját életénél nincs fontosabb. Ugyanerre gondolnak a busz utasai is, akiknek kezd elege lenni a nagy felhajtásból, és követelik a falu mielőbbi elhagyását. Hiszen az az úr ott rosszul van a melegtől, annak a hölgynek meg be kell venni a gyógyszerét. Sajnáljuk, de nem várhatják el tőlünk, hogy végignézzük az asszony haláltusáját.
A helyiek meg csodálkozva nézik a nagy rohangálást, az orvosokat, a varázslókat, a nagykövetséget, a helikoptert, és arra gondolnak, hogy értük még egyszer sem mozgattak meg ennyi követ egyszerre, hiába mindennapos a hasonló eset és hiába halnak meg naponta gyermekek a vízhiánytól.


Összeérnek a szálak, majd összegubancolódnak, mindenki fújja a magáét, teljes a káosz. Kultúrák ütköznek össze egymással, erkölcsi normák és szokások. Nyelvek és jelek. Szükségek és igények, érzelmek és azok tagadása. És összeérnek a szereplők is, bezárul a kör.

Konklúzió?

Sokszor elég egy rossz döntés, vagy akár egy rossz pillanat ahhoz, hogy bekövetkezzen a tragédia. Elég annyi, hogy rossz helyen vagyunk rossz időben. Elég annyi, hogy nem számolunk a következményekkel. Elég egy ittas sofőr, egy felelőtlen gyermek, aki nincs tisztában azzal az erővel, amit a kezében tart. Elég egy rosszindulatú határőr, elég az, ha előítéletek vannak. Elég egy rohanó városban élni, olyan fiatalok között, akik nyomást gyakorolnak ránk, siess siess, elkésel, lekésel, ha nem csinálod nem vagy velünk, kivülálló maradsz, szeretkezz, drogozz, igyál, ha közénk akarsz tartozni. Kripli. És elég az is, hogy olyan országokba utazunk, amikről életünkben nem olvastunk egy sort sem - max az üdülési prospektusban.


Rosszabb mozik feliratosan adták az egész filmet, az HBO viszont eredeti nyelven, csak az angol szöveget szinkronizálva vetíti le. A film címe gondolom mindenkinek ismerősen cseng, mindenki ismeri a torony körüli kalamajkát: és mégis, a bábeli zűrzavar döbbenetes érthetőséggé alakul. Hiszen lehet más a nyelvünk, más a kultúránk, lehetünk sérültek akár testileg, akár lelkileg, mind emberek vagyunk, és ez a tény egy olyan bolygót átívelő összeköttetést jelent, ami előtt nincs akadály.

A filmnek rengeteg tanulsága van, és az egyik legjobb (ha nem is a legnagyobb): mindenkinek a saját tragédiája a legborzalmasabb. Az egyénnél nem szenved jobban senki.

4 megjegyzés:

VividFluxury írta...

Klassz kis írás lett ez. A filmet még nem láttam, igazából el is felejtettem, de ami késik, nem múlik. :)

Sis írta...

köszönöm ^^
nagyon érdemes megnézni a filmet, rávilágit sok mindenre. és ami a külön jó benne, hogy a 2 nagy név (brad pitt meg cate blanchett) igazából háttérbe szorul a többi "noname" főszereplő mellett és ez nem is zavarja őket. :)

Névtelen írta...

A legjobb film amit láttam.. csodálatos összhang. Mesteri. Nem úgy hatásvadász, ahogy a kultfilmek, amiktől sokszor ráz a hideg... a katarzis pedig pedig nem lesúlytó, sokkal inkább emberi...ritka már ez.
Ahogy más is írta, a japó szál önálló filmként is helyt állna...

five-p
/ld50/

Sis írta...

Emberi, igen, kimondtad a kulcsszót. Ez a film határtalanul emberi és ez a legszebb benne.