Elfogult vagyok, ezt nézzétek el nekem. Ha a Tim Burton - Johnny Depp páros kerül szóba, képtelen vagyok visszafogni gyermeki lelkesedésemet.
Sweeney Toddot azóta vártam, hogy az első infók elkezdtek szállingózni, annak ellenére, hogy az eredeti musicalről semmit nem hallottam előtte. Nehéz volt megállnom, de megfogadtam, hogy kivárom amig moziban adják és semmiképp sem fogom itthon megnézni. Nem akartam megfosztani magam az élménytől, hogy dolby surroundban halljam és több méter magasan lássam a varázslatot.
Az angol filmek általános jellemzője hasonlóan a magyar filmekéhez az, hogy szinte ugyanazok a színészek játszanak mindegyikben. Tim Burtonre ez extrán igaz, hiszen róla köztudott, hogy csak és kizárólag a kedvenc színészeiből rakja össze a szereplőgárdát. Így eshetett a választása megint Johnny Deppre, aki a legjobb barátja, és a feleségére, Helena Bonham-Carterre. Csatlakozott melléjük a Harry Potter filmek óta egyre ismertebb Alan Rickman, és az általános derültségre okot adó pörgőerrres Sacha Baron Cohen, alias Ali G.
A történetről dióhéjban annyit, hogy egy köztisztességnek örvendő londoni borbélyt, Benjamin Barkert koholt vádakkal börtönbe vetnek, mert a korrupt bírónak szemet szúrt a csinos felesége. Kihasználva a férj tehetetlenségét, erőszakkal elcsábítja az asszonyt, aki szégyenében mérget vesz be. A bíró pusztán jóindulatból magához veszi a borbély árván maradt leányát, Johannát és szigorúan őrizve felneveli. 15 évvel később a borbély megszökik a fegyházból és elhatározza, hogy bosszún áll mindenkin, aki tönkretette a boldogságát. Visszatér a Fleet street-re, ahol azelőtt a műhelye és a lakása állt, ami már Mrs Lovett pitegyárosné tulajdonában van. Ahogy egyre erősebben bugyog benne a bosszúvágy, különös szövetséget köt az asszonnyal.
A film tele van várt és nemvárt fordulatokkal, és szerencsére a várt fordulatok is olyanok, amiket bűn lett volna kihagyni. A kötelező szerelmi szál is ott tekereg a háttérben egyre erőszakosabban utat törve magának, míg végül kicsit már soknak is tűnik a nézőnek.
A film zenéjét és a szövegeket Stephen Sondheim írta, aki az eredeti musical atyja is. Kellemes, fülbemászó dallamok, hátborzongató effektek és gyönyörű szöveg - maximálisan passzol a filmhez és a történethez. Külön kiemelném a magyar fordítást, végre törekedtek arra, hogy ne csak letükrözzék az eredeti szöveget hanem külön kis verseket, alkotásokat hozzanak létre.
Több helyről hallottam negativ kritikákat Johnny Depp hangját illetően, én mégis azt mondanám, hogy nem kellene ennyire kritikusan közelíteni hozzá. Semmivel sincs rosszabb hangja, mint például a magyar Operettszínház tagainak.
De legyen 10-ből 8.5 pont.
Különösen rajongok a Burton-filmekért, holott sokak szerint már-már unalmas az a képi világ és hangulat amit létrehoz a vásznon. Nem tudom, nekem mindig is ars poeticám volt a szerelem és a deviancia furcsa keveredése.
A legelső amit láttam, talán az Ollókezű Edward volt (Edward Scissorhands, 1990). A főszerepet az alig 27 éves Johnny Depp játszotta, magával ragadóan esetlenül és szeretettel életre keltve a Robert Smith ihlette Edet. Alakitásával megalapozta az örökös tagságát a Burton-klubban.
A legismertebb animációs film, a Karácsonyi Lidércnyomás (The Nightmare Before Christmas, 1993) lassacskán kultuszrajzfilmekké nőtte ki magát először az alternativ rétegstilusok képviselői között, majd szerte az egész világon. Nemtől, kortól, rassztól függetlenül ma már szinte mindenki ismeri Jack Skellingtont. 2005-ben megpróbálkoztak egy nagyon hasonló hangulatra és sztorira épülő animációs filmet bedobni, a Halott Mennyasszonyt (Corpse Bride). Sikere hasonló volt a Lidércnyomáshoz, bár ez inkább a manapság tomboló dark/goth stílushullámnak köszönhető, mintsem a minőségnek. (Félreértés ne essék, imádtam mindkettőt, de az NBC klasszisokkal eredetibb és jobb mint a CB.) A Nightmare több mint 15 éves alkotás, a mai fiatalok közül aligha látta valaki előbb, mint a Halott Mennyasszonyt.
Ami még mindenképpen szót érdemel, nem más, mint a Roald Dahl regényéből készült Charlie és a csokigyár (Charlie and the Chocolate Factory, 2005). Gyermekkorom egyik kedvenc könyve volt, és mivel sajnos nem láttam az 1971-es Willy Wonka and the Chocolate Factory-t (főszerepben Gene Wilder), nagyon kiváncsi voltam mit is hoz ki a jól bevált csapat a történetből. Csalódnom nem kellett, néha émelyítően - gyomorforgatóan keveredett a mézesmázos cukorvilág az emberi mocsokkal és problémákkal.
1 megjegyzés:
MISS LOVETT <3 es az o kis cicatetem pitéi <3
Megjegyzés küldése