Kísérteties, elkopott régi holmik, dédszüleink öröksége, vagy mégis mik ezek? A válasz egészen meglepő, ugyanis ezek a finom kelmék nem másból, mint fából készültek. Minden darab, egytől egyig. Igen, még a táska csatja is. Egy egész kis fa-világ tárul a szemünk elé. Lássatok csodát!
(Az alkotóról sajnos nincsen információ.)
Bemutatom nektek a Rubik-kocka és a Matrioska baba gyermekét. Ez egy igazi varázsdoboz! Hip-hop, egy-két mozdulat és a kockából kényelmes fotelek és egy kis dohányzóasztalka lesz. Zsúfolt és pici lakásokba különösen ajánljuk!
Kusza vonalak, melyek szép lassan kialakítanak egy tökéletes rendszert, amiből megszületik a gyönyörű kép. Én is gyakran rajzolgattam unalmamban hasonló mintákat, mégsem lett soha ennyire szép a végeredmény. A titok biztosan a képekbe belecsempészett varázslatos gombácskákban rejlik.
Ezek a képek kicsit olyanok, mintha minden alkotás egy személyes blog 1-1 bejegyzése lenne. Kusza, kaotikus, néhol ijesztően erőszakos vonalakkal és ideges satírozásokkal. Ha alaposan szemügyre vesszük a képeket, felfedhetjük benne a művész félelmeit, hangulatát és a személyiségét. Oké, mondhatjátok erre azt, hogy minden művész a belső önmagát adja vissza a vásznon, nekem ezek a képek mégis jobban (és túlzottan) naplószerűek. Vagy tükörszerűek. Esetleg pszichológiai teszt-szerűek. Érdemes kielemezni a képeket, a domináns vidám színek és az önmagát kereső káosz ellentétét. Kifejezetten jó belemélyedni és meglátni a történetet.
Egyszerűen imádom az olasz konyhát és emiatt imádom a tésztáféléket is. Sőt, legszívesebben tésztát ennék tésztával, különféle pikáns mártásokkal és sok sajttal természetesen. (még az sem érdekel, hogy nagyon hízlal.) Egy baj mégis van, sosem tudom, hogy mennyit kell kifőzni belőle. Találomra dobálom a forró vízbe, így vagy nagyon sok lesz, vagy nagyon kevés.
Az ilyen tanácstalan helyzetek megmentésére született ez az ötletes alátét, ami nem csak arra jó, hogy az asztallapot megvédjük a forró edényektől, hanem helyettünk porciózza a spagetti tésztát aszerint, hogy hány vendéget hívtunk meg vacsorára.
Az olyanok, mint én, meg 2 személyt számolnak 1 helyett.
Ezekre a képekre a legnagyobb jóindulattal is csak azt lehet mondani, hogy nagyon beteg.
Ezek a szürreális látomások, kaotikus rémálmok egy Moki művésznévre hallgató német hölgy(!) agyából és ceruzájából (és még ki tudja mijéből, ugyanis a képek hihetetlen különleges eljárással készülnek) pattantak elő, és alakjai születésüktől kezdve megállíthatatlanul jönnek, jönnek, jönnek.. lesben állnak, az utcán mögéd lopóznak és elbújnak az ágyad alatt. Könnyed borzongás mindenkinek így az első igazi tavaszi estékre. Kaotikus témaválasztás és behatárolhatatlan stílusjegyek, mindegyik alkotás más és más, a korszakok nagyon élesen váltják egymást. 10/10, de inkább 11.
