Szerencsére már nem kell annyira sokat várnunk az új Tim Burton filmre (Alice in Wonderland), de addig is szeretném valahogy enyhíteni ezt a bő 3 hónapos várakozást.
Tavaly Karácsonyra kaptam meg a rendező által írt és illusztrált könyvet, a Rímbörtönt, aminek a címe ugyan nagyon-nagyon találó és szellemes (hiába, a magyar nyelvnek nincs párja, ha szójátékokról van szó), a versek fordítása azonban sajnos nyomába sem ér az eredeti, angol nyelvű szövegeknek. Mindegy is, most nem is a versikékről lesz szó, hanem a könyv hihetetlenül bűbájos rajzairól.
Tudniillik Burton nem csak zseniálisan rendez, de zseniálisan is rajzol, és nagyon úgy tűnik, hogy fantáziája kiapadhatatlan és határtalan.
A több, mint 2 évtizede töretlenül ívelő karrierje úgy látszik most érte el a csúcspontját. 1990 előtt és a '90-es évek elején főleg az "elvontabb" közönségnek alkotott (Vincent, Beetlejuice, Ollókezű Edward, The Nightmare before Christmas), utána jött egy populárisabb áttörés a Batmennel és a Támad a Mars!-sal. Az igazi szárnyalás talán 2005-ben kezdődött, neve talán ekkor vált fogalommá: a klasszikus és varázslatos [ Charlie és a csokigyár ], majd folytatódott a jól megszokott, burtonös-hátborzongatós [ Sweeney Toddal ], idén belekóstolt a [ 9 ] utopisztikus, picit talán szűkebb rétegnek szóló meséjébe, és 2010-ben Alice minden bizonnyal felteszi az I-re a pontot és Tim Burton végleg beleírja magát a halhatatlanok közé.
De addig is, a MoMa ( The Museum of Modern Art, NY) kapva kapott az alkalmon, és gyorsan elő is rukkolt egy [ Tim Burton kiállítással ], ami a rendező varázslatos életét mutatja be - képekben, történetekben és videókban.
Már 15 éves korában rajzolt - ha nem is pontosan úgy, ahogy ma megszoktuk tőle. Ekkortájt születtek meg az első miniképregényei és gyermekkönyvei.
Az évek múlásával egyre jobban körvonalazódik és tisztul a stílusa, bár néha belecsúszik egy-egy "naeztnemtudomhovatenni" kép, de ezek biztosan pillanatnyi elmezavarok művei.
Egyre több az ismerős figura, az alakok vonásai egyre inkább felismerhetőek: Jé, ez Oogie Boogie a Karácsonyi Lidércnyomásból, jéé, ez meg Osztrigasrác a Rímbörtönből.
A képeken látszik, hogy csak papírra böffentette őket, mert aminek jönnie kell az jön is, nem nagyon látom a hosszas tanakodást egy-egy megvalósításnál. Ezzel nincs is baj, sőt, legalább végleg megbizonyosodtam arról, hogy egy bomlott elme milyen csodákra képes. Olyan ez, mint az automatikus írás, hagyod, hogy az agyadban megszületett víziók kiömöljenek a tolladon keresztül a papírra.
A MoMe honlapján a kiállítás képein kívül rengeteg érdekességre is fény derül, beleshetünk a kulisszák mögé, és kb csak azt nem tudjuk meg Burtonről, amit nem akarunk.
Sajnos még mindig irtó messze van New York, de ha esetleg valaki arra járna, feltétlenül váltson jegyet a kiállításra. Időnk van rá bőven, ugyanis idén november 22-től egészen 2010. április
26-áig tekinthető meg.
5 megjegyzés:
zseniális ez a fazon és a képek is hatalmasak <3
bizony-bizony. Nekem a kedvencem a Coraline, abba ugyan nem vállalt különösebb szerepet,de a látványvilág... az valami hatalmas. És le se tagadhatná az eredetét.
Jézus atyám milyen fej...
http://www.imdb.com/media/rm56596992/nm0000318
nah es mi a helyzet a legujabb konyvevel? (: http://bookline.hu/product/home!execute.action?id=84300&type=22&_v=Burton_Tim_Karacsonyi_lidercnyomas
nekem mar megvan, de kar a forditasert... majd angolul is meg kene szerezni.. ):
Petra: igen, láttam már a kirakatokban, fájt is érte a szívem nagyon :( lehet h az összespórolt karácsonyi pénzeimből megveszem majd :D
angolul meg mindig jobb, sajnos hajlamosak a magyar fordításokat túlzottan gyermetegre csinálni :S
Megjegyzés küldése