Cotton Candy Vomit

Újabb DeviantArtos felfedezett, ezúttal nem rajz vagy festmény, hanem ínycsiklandó és szemetgyönyörködtető kézimunkák formájában. Színes, vidám, és annyira jó ötlet, hogy muszáj megmutatnom nektek is.

[ Kár, hogy ennyire kevés féle van csak belőle. ]

Bling-Bling

Szerte a világon tombol a bling-bling mánia, ehhez kétség sem fér. Ma már a leghétköznapibb dolgainkat is beboríthatjuk sziporkázó kövekkel, csak a fantáziánk és a pénztárcánk szabhat határt, nem a jóízlés. Míg jópár évvel ezelőtt 1-1 szolíd karpereccel vagy nyakékkel ékesítették magukat a hölgyek, ma már egyáltalán nem számít giccsesnek a tetőtől talpig csillogás. A Swarovski cég hosszú évtizedek óta a legszebb csiszolt kristályokkal rukkol elő, nevük garancia a minőségre, a szépségre és az eleganciára. Íme 1-2 szépség: mp3 lejátszó, kávéautómata, hűtőszekrény - és a szívem csücske, a rózsaszín füles.

[ via ]

Simon's Cat

Új résszel jelentkezik Simon cicája. Most épp be akar menni a házba. (múltkor fel akarta ébreszteni a gazdit.) Magas cukiságfaktor, csak óvatosan! :)

[ Simon's Cat @ Youtube ]

Cigarette Fashion

Félreértés ne essék, eszem ágában sincs népszerűsíteni a dohányzást! De aki sajnálatos módon hódol ennek a káros szenvedélynek (mint többek között én is), miért is ne tehetné személyreszabottan és divatosan?
A [ Build Your Own Death ] honlapján a groteszk elnevezés ellenére klassz cigisdobozok közül válogathatunk. És ami a jó hír: teljesen ingyen a miénk lehet, nem kell sehonnan rendelgetni, egyszerűen letöltjük a .pdf file-t, kinyomtatjuk, összeorigamizzuk (még mókás időtöltésnek is bizonyul), ráhúzzuk az alap dobozra, és máris kész.
Sőt, aki úgy érzi, elég jó a kézügyessége, beküldheti saját terveit az oldalon található email címre. Ha elég fantáziád van, rajzod akár fel is kerülhet a galériába, és automatikusan egy versenybe is bejutsz, ahol ajándékcsomagot lehet nyerni telis-tele mindenféle szuper dologgal.

[ via: Who Killed Bambi? ]

Ha tetszettek, akkor érdemes a [ Smokeshirt ] honlapján is elidőzni pár percet. Az általuk gyártott cigirucik bársonyos plüssből készülnek, viszonylag tartósak és alig 2000 Fft-ért megvásárolhatók többek között a [ Repülő Tehén ] üzletekben.

Nekem is van, méghozzá ilyen:

Bunny

Tudom, nem a legszerencsésebb dolog egy olyan blogról írni, ami 2 éve nem frissült, így egyáltalán nem tekinthető újdonságnak. Főleg úgy nem szerencsés írni róla, hogy nem is én fedeztem fel újra az oldalt, csak kaptam mástól a képlinkeket. Mégis úgy érzem, hogy a Nyusziblognak itt a helye, jelenlegi és állandó személyes aktualiása miatt.


Vannak azok az emberek, akik költői magasságokban utazva, túlvariált és fennkölt regényekkel próbálják elmagyarázni a semmit, és vannak azok az emberek, akik a másik arcába nevetnek, és odavetik azt az egy mondatot ami zanzásítva tartalmazza mindazt, ami a lényeg. Nem kell a túlbonyolítás, csak a letisztult tartalom. Én ez az utóbbi vagyok, és bár legtöbbször hátrányom származott belőle, Nyusziblog mellett úgy érzem, hogy vannak mások is, akik így gondolkodnak. Számomra ez olyan ritka pillanat, amikor azt érzem, hogy valaki kimondja helyettem azokat a dolgokat, amiket mindig is akartam, de soha nem volt lehetőségem vagy bátorságom hozzá.

213 kép van, mindegyiket érdemes megnézni és értelmezni.

[ Nyuszi @ Freeblog ]

[ Bunny Comic ]

Wall Decoration

Az LD50 fórumon akadtam ezekre a cuki tapétakiegészítő matricákra. Jelenlétük mesebeli nyüzsgést varázsol a nappalinkba, a hálószobánkba, vagy akár a legkisebb helységbe is. Eltávolítható ha meguntuk, bár szerintem ilyen nem fordulhat elő. A honlapon további aranyos és hasznos kiegészítők várnak ránk, és akár meg is rendelhetjük őket kicsit borsos áron.

[ domestic.fr ]

Sweeney Todd, the Demon Barber of Fleet Street

Elfogult vagyok, ezt nézzétek el nekem. Ha a Tim Burton - Johnny Depp páros kerül szóba, képtelen vagyok visszafogni gyermeki lelkesedésemet.
Sweeney Toddot azóta vártam, hogy az első infók elkezdtek szállingózni, annak ellenére, hogy az eredeti musicalről semmit nem hallottam előtte. Nehéz volt megállnom, de megfogadtam, hogy kivárom amig moziban adják és semmiképp sem fogom itthon megnézni. Nem akartam megfosztani magam az élménytől, hogy dolby surroundban halljam és több méter magasan lássam a varázslatot.


Az angol filmek általános jellemzője hasonlóan a magyar filmekéhez az, hogy szinte ugyanazok a színészek játszanak mindegyikben. Tim Burtonre ez extrán igaz, hiszen róla köztudott, hogy csak és kizárólag a kedvenc színészeiből rakja össze a szereplőgárdát. Így eshetett a választása megint Johnny Deppre, aki a legjobb barátja, és a feleségére, Helena Bonham-Carterre. Csatlakozott melléjük a Harry Potter filmek óta egyre ismertebb Alan Rickman, és az általános derültségre okot adó pörgőerrres Sacha Baron Cohen, alias Ali G.


A történetről dióhéjban annyit, hogy egy köztisztességnek örvendő londoni borbélyt, Benjamin Barkert koholt vádakkal börtönbe vetnek, mert a korrupt bírónak szemet szúrt a csinos felesége. Kihasználva a férj tehetetlenségét, erőszakkal elcsábítja az asszonyt, aki szégyenében mérget vesz be. A bíró pusztán jóindulatból magához veszi a borbély árván maradt leányát, Johannát és szigorúan őrizve felneveli. 15 évvel később a borbély megszökik a fegyházból és elhatározza, hogy bosszún áll mindenkin, aki tönkretette a boldogságát. Visszatér a Fleet street-re, ahol azelőtt a műhelye és a lakása állt, ami már Mrs Lovett pitegyárosné tulajdonában van. Ahogy egyre erősebben bugyog benne a bosszúvágy, különös szövetséget köt az asszonnyal.


A film tele van várt és nemvárt fordulatokkal, és szerencsére a várt fordulatok is olyanok, amiket bűn lett volna kihagyni. A kötelező szerelmi szál is ott tekereg a háttérben egyre erőszakosabban utat törve magának, míg végül kicsit már soknak is tűnik a nézőnek.


A film zenéjét és a szövegeket Stephen Sondheim írta, aki az eredeti musical atyja is. Kellemes, fülbemászó dallamok, hátborzongató effektek és gyönyörű szöveg - maximálisan passzol a filmhez és a történethez. Külön kiemelném a magyar fordítást, végre törekedtek arra, hogy ne csak letükrözzék az eredeti szöveget hanem külön kis verseket, alkotásokat hozzanak létre.
Több helyről hallottam negativ kritikákat Johnny Depp hangját illetően, én mégis azt mondanám, hogy nem kellene ennyire kritikusan közelíteni hozzá. Semmivel sincs rosszabb hangja, mint például a magyar Operettszínház tagainak.

Ha pontozni kéne a filmet, bajban lennék, ugyanis nagyon nem szeretek skálákat használni, mert a maximumot soha nem érhetjük el, mert soha nem tudhatjuk, hogy mikor lesz jobb.
De legyen 10-ből 8.5 pont.

Érdemes körülnézni a hivatalos honlapon, gyönyörű munka.

***
Kis személyes áttekintés:

Különösen rajongok a Burton-filmekért, holott sokak szerint már-már unalmas az a képi világ és hangulat amit létrehoz a vásznon. Nem tudom, nekem mindig is ars poeticám volt a szerelem és a deviancia furcsa keveredése.

A legelső amit láttam, talán az Ollókezű Edward volt (Edward Scissorhands, 1990). A főszerepet az alig 27 éves Johnny Depp játszotta, magával ragadóan esetlenül és szeretettel életre keltve a Robert Smith ihlette Edet. Alakitásával megalapozta az örökös tagságát a Burton-klubban.

A legismertebb animációs film, a Karácsonyi Lidércnyomás (The Nightmare Before Christmas, 1993) lassacskán kultuszrajzfilmekké nőtte ki magát először az alternativ rétegstilusok képviselői között, majd szerte az egész világon. Nemtől, kortól, rassztól függetlenül ma már szinte mindenki ismeri Jack Skellingtont. 2005-ben megpróbálkoztak egy nagyon hasonló hangulatra és sztorira épülő animációs filmet bedobni, a Halott Mennyasszonyt (Corpse Bride). Sikere hasonló volt a Lidércnyomáshoz, bár ez inkább a manapság tomboló dark/goth stílushullámnak köszönhető, mintsem a minőségnek. (Félreértés ne essék, imádtam mindkettőt, de az NBC klasszisokkal eredetibb és jobb mint a CB.) A Nightmare több mint 15 éves alkotás, a mai fiatalok közül aligha látta valaki előbb, mint a Halott Mennyasszonyt.

Ami még mindenképpen szót érdemel, nem más, mint a Roald Dahl regényéből készült Charlie és a csokigyár (Charlie and the Chocolate Factory, 2005). Gyermekkorom egyik kedvenc könyve volt, és mivel sajnos nem láttam az 1971-es Willy Wonka and the Chocolate Factory-t (főszerepben Gene Wilder), nagyon kiváncsi voltam mit is hoz ki a jól bevált csapat a történetből. Csalódnom nem kellett, néha émelyítően - gyomorforgatóan keveredett a mézesmázos cukorvilág az emberi mocsokkal és problémákkal.